Valentin - Fekete Flóra

Február 13.

Már egy hónapja, hogy szakítottak Liammel, de a fiú hiányát nem pótolta semmi. Vele szerelem volt első látásra. Fél évig voltak együtt, utána a srác azt mondta, hogy találkozott egy lánnyal, akibe beleszeretett. Nem akarja megbántani Alexist, ezért szakít vele, hogy a másik lánnyal komolyabbra fordulhassanak a dolgok. Rendes volt tőle, hogy nem csalta meg. Így Alexisnek talán kevésbé fáj, mintha megtette volna. Tegnap nem bírta tovább, megnézte Liam Facebook oldalát. Állapota: kapcsolatban Linette Wooddal. Megnézte az ő adatlapját is. Helyes lány. Sok képe van fent Liammel. Alexis nem akart olyan lenni, mint egy féltékeny ex, ezért inkább kilépett a közösségi oldalról. Próbálta elterelni a figyelmét és másra gondolni. Nem sikerült, mert rögtön a Valentin-nap jutott eszébe. Nem lett sokkal boldogabb tőle. A sírás szélén volt, amikor kopogtattak az ajtaján. Már összeszedte magát, mikor apja belépett a szobájába.

-         Minden rendben? – kérdezte aggódóan.

-         Persze Apa. Hogyhogy már itthon vagy?

-         Még nem vettem Katenek holnapra ajándékot. Hetek óta töröm rajta a fejem, mert nem akarok úgy járni, mint karácsonykor. Semmi nem jut eszembe. Nem akarok tucat ajándékot venni. Szivecskés párna, bögre, lufik. Hiszen mi nem vagyunk egy átlagos pár. Valami különlegessel szeretném meglepni. Így eljöttem az őrsről, hogy gondolkodhassak. Aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy okos nagylányom, aki majd biztosan segít nekem. Ugye?

-         Persze. Ha valami különlegeset szeretnél neki adni, akkor azon gondolkozz, hogy Te miben vagy a legjobb. Majd ezen a vonalon elindulva készíts neki olyan ajándékot, ami igazán különleges.

-         Természetesen az írásban vagyok a legjobb. De mégsem írhatok meg egy egész könyvet egyetlen éjszaka leforgása alatt. – válaszolta Rick.

-         Ha nem is egy egész könyvet, egy kis történetet meg tudsz írni. Lehet személyes vagy csak egy történet. Én amondó vagyok, hogy írd meg annak a történetét, amikor először találkoztatok, mit éreztél, hogy jártál évekig a nyakára és mentél az idegeire. Ez egy igazán szép ajándék lenne.

-         Köszönöm, Alexis, ezt fogom csinálni. Megyek is írni! – ezzel Rick kirobogott Alexis szobájából.

Örült, hogy az apja ennyire jól megvan Beckettel. Mióta együtt vannak, megváltozott. És Kate is teljesen kivirult. Csoda, hogy a kapitányságon még nem vették észre, hogy együtt vannak. Ilyeneken gondolkozott, míg a földszinten Rick vadul nyomkodta a billentyűit.

Eközben Beckett az őrsön volt, bár az agya nem teljesen járt ott. Rick egy órája lelépett azzal az indokkal, hogy a lányával szeretne tölteni egy kis időt. Mivel nem volt gyilkosság, ő is unatkozott. A Valentin-napi ajándékon gondolkozott. Már kitalálta, hogy vesz egy egyszerű keretet, és beleteszi azt a fényképet, amit az után csináltak, hogy összejöttek. A képen Rick átöleli Katet, aki a kamerába néz és mosolyog, miközben a férfi a hajába csókol és csak fél szemmel néz a kamera felé. Azóta is ez a kedvenc képe, fekete-fehérben meg még jobban néz ki. Mellé még szeretne adni valamit, de még nem döntötte el. Gondolt valami kis könyvre, vagy idézetre, de egyik se volt az igazi. Inkább úgy döntött, hogy elmegy és előhívatja a képet.

-         Hé, srácok, elmegyek egy órára, van egy kis dolgom. Ha van valami, telefonon elértek.

-         Oké Beckett – válaszolta Esposito.

Miközben a fotóshoz tartott, mit egy villámcsapás, úgy érkezett az ötlet: írni fog. Leírja a történetüket Rickkel, egészen attól, hogy mennyire bosszantotta a férfi addig, hogy beleszeretett, majd hosszú idő után végre egymásra találtak. Így lesz tökéletes az ajándék.

Miközben Beckett és Castle is az ajándékán ügyködött, Esposito és Ryan az irodában írták az éppen befejezett ügy jelentését.

-         Na és, mit terveztek Jennyvel holnapra? – kérdezte Esposito a társától.

-         Úgy gondoltuk, hogy nem megyünk sehova, otthon maradunk egy finom vacsi és egy üveg bor társaságában. Egyikőnk se vágyik más társaságra, csak egymásra. És te? Mit csinál egy agglegény Valentin-napon?

-         Randevúm van.

-         És ismerem az hölgyet?

-         Biztos vagyok benne. Lanie az.

-         Megint együtt vagytok? – kérdezte Ryan csodálkozva.

-         Még nem. Elhívtam egy randira és igent mondott.

-         Ennek örülök. Olyan jó páros voltatok.

-         Ja, haver.

Ekkor megcsörrent Ryan telefonja.

-         Szia, Szívem. Valami baj van? Rendben, azonnal indulok.

-         Mi a baj? – kérdezte Esposito.

-         Nem tudom, csak azt mondta, hogy induljak haza. Izgatottságot hallottam a hangjában. Nem hinném, hogy nagy baj lenne. Akkor én leléptem.

-         Oké tesó, majd jössz.

Mikor Castle feleszmélt az írásból, már fél tízre járt az idő. Mindig ez van, ha valamibe belemerül. Furcsa volt, hogy Kate nem hívta egész délután. Már a kezében volt a telefonja, amikor megcsörrent.

-         Szia. Épp most akartalak hívni.

-         Tényleg? Különös. És miért?

-         Csak hogy halljam a hangod. Meg arra gondoltam, hogy holnapra tervezhetnénk valamit, mivel Valentin-nap van. Te mit szeretnél?

-         Csak téged akarlak! – búgta bele a telefonba Kate.

-         De hisz tudod, hogy már a tiéd vagyok. Most komolyan. Mit szeretnél holnap csinálni? Elmenjünk vacsorázni vagy filmezzünk? Vagy mit?

-         Én csak veled szeretnék lenni. Ne menjünk vacsorázni. Csak nézzünk valami csöpögős filmet, nekem ennyi elég.

-         Én is ezt szerettem volna. Válassz egy filmet és holnap megbeszéljük a többit az őrsön. Van még valami, ami miatt hívtál?

-         Nincsen. Akkor holnap találkozunk. Szeretlek.

-         Én is téged. Jó éjt. – köszönt volna Rick, de a nő még nem engedte el.

-         Túl üres lesz az ágy nélküled.

-         Majd holnap megyek és betöltöm az űrt. Most viszont Alexissel megnézünk valami filmet. Holnap látjuk egymást.

-         Rendben. Laters – búcsúzott Kate. Rick megkérdezte volna, hogy honnan jött ez a szó, de addigra a nő már letette a telefont, őt meg várta az írás.

Február 14.

Az őrsön a nap gyorsan eltelt. Kate egész nap alig csinált valamit, főként Rickkel beszélgetett. Esposito és Ryan a számítógépen játszottak.

-         Hé, tesó, miért hívott téged Jenny tegnap?

-         Igen. Gondolkoztam, mikor mondjam, de ha már így rákérdeztél, elmondom. Jennynek és nekem gyerekünk lesz – mondta fülig érő vigyorral Ryan.

-         Komolyan? Gratulálok! Hé Castle, Beckett, hallottátok a jó hírt?

-         Nem, mi az? – kérdezte Castle.

-         Ryan apuka lesz!!

-         Ryan, gratulálok! Ez már biztos?

-         Igen, Jenny tegnap vett egy tesztet és az kimutatta. Most nagy a boldogság odahaza.

-         Szívből örülök! És puszilom Jennyt. Nekünk most mennünk kell. Terveink vannak még mára. Sziasztok. – búcsúzott Beckett a munkatársaitól.

-         Rendben, sziasztok.

Mikor kiléptek az őrsről, Castle megkérdezte Beckettet, hogy mi volt az a szleng tegnap a telefonban.

-         Ja, hogy az? Semmi, egy könyvet olvasok és abban használják ezt a kifejezést. Valahogy megmaradt.

-         Nem emlékszem, hogy valaha is használtam volna ezt a szót – humorizált Castle.

-         Nehogy azt hidd, minden körülötted forog Richard Castle!

-         Drágám, én ezt nem hiszem, hanem tudom – válaszolta nagyképűen. Beckett erre nem tudott megfelelő választ adni, inkább csak mosolygott.

Így érkezett el a Valentin-nap estéje.

Ryanéknél teljes volt a boldogság. Mivel Jenny terhes volt, a bort nem bontották fel. Inkább a babáról beszélgettek.

-         Szerinted fiú lesz vagy lány?

-         Jaj, Kevin, ilyenkor még nem lehet tudni. De te mit szeretnél?

-         Azt hiszem, egy lányt. De ez annyira nem is lényeg. Fő, hogy egészséges legyen. Nem igaz?

-         Szerintem is.

-         A nevekkel még ne bombázzalak téged?

-         Ne. Ilyenkor még bármelyik pillanatban megtörténhet bármi. Nem vagyok babonás, de még ne gondolkozzunk ilyeneken. Rendben van?

-         Persze, Szívem.

Espositonak annál inkább volt forróbb az estéje. A vacsora nagyon jól sikerült, Lanievel teljes mértékben összhangban voltak. Utána a nő felhívta magához. Olyan hevességgel estek egymásnak, mint még soha. Aztán újra, meg újra meg újra…

Alexisnek nem volt ilyen kellemes estéje. A lelkében még mindig ott volt Liam hiánya. Nem tudta elfelejteni. Az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a szobája csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dal kérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van. Jöttek a csöpögősnél csöpögősebb dalok, amiket még a szerelmes korszakában sem hallgatott. Most inkább szakítós dalokat hallgatott volna. Roman Lob Standing Still-jét vagy legalább Tom Becktől a The Longing. Elő is vette azt a cd-jét, amin csak ilyen számot voltak. A Beatlestől a Yesterday, az Oasistól a Stop Crying Your Heart Out, a Muse Unintended-je, Keane Somewhere Only We Know, a Wild World, U2 With Or Without You, Evanescence My Immortal-ja meg még egy rakás szomorú dal. Még akkor csinálta a cd-t, amikor Ashleyvel szakítottak. Talán segíthet neki, hogy túllépjen a fiún. Addig hallgatta a cd-t, míg álomba nem sírta magát.

Beckettnek és Castlenek boldogabb estéje volt. A nő lakásán voltak, mert ott nem zavarhatta őket senki. Már megvacsoráztak, és az ajándékátadás következett. Castle ragaszkodott hozzá, hogy ő adja oda előbb.

-         Egy nagyon különleges ajándékot találtam ki neked. Remélem tetszeni fog. – majd átnyújtotta a piros bőrkötéses kis könyvet. Amikor Beckett kinyitotta és elkezdte olvasni, nem hitt a szemének.

-         Tudod, nagyon érdekes ez az egész.

-         Mi? – kérdezte aggódóan Castle.

-         Ha kibontod az én ajándékomat, akkor meg fogod érteni. – ezzel átnyújtotta a saját ajándékát. A férfi először a képet nézte meg.

-         Tudod, hogy ez a kedvenc képem kettőnkről?

-         Igen, nekem is. Nézd meg az ajándék másik részét – türelmetlenkedett Beckett. Ő a történetét kézzel írta, majd bekötette.

-         Most már értem, miért mondtad azt, hogy érdekes – szólalt meg Rick, miután kinyitotta a kis könyvet és beleolvasott. – érdekes, hogy mennyire egyre gondoltunk mindketten. Ezért passzolunk ennyire. Anélkül tudjuk a másik gondolatát, hogy megkérdeztük volna. Mindenesetre köszönöm az ajándékot. Boldog vagyok, hogy egyre többet mutatsz meg magadból. Szeretlek.

-         Én is téged, Rick. Akkor jöhet a film? Stílusosan a Valentin-napot gondoltam megnézni.

-         Jaj, ne, már megint? Kérlek, ne kínozz!

-         Csak vicceltem. – mosolygott Kate a férfi kirohanásán. – Igazából a Másnaposok 1-2-t választottam. Jó lesz?

-         Persze. Hozom a kukoricát.

Pár hónappal később

Alexis végül le tudta zárni magában a szakítást, jelenleg boldog szingliként éli mindennapjait. Esposito és Lanie megint együtt vannak, és boldogabbak, mint valaha. Jennynek és Ryannek kiderült, hogy kislányuk lesz és a Blair nevet fogja viselni. Castle és Beckett is élvezik egymás társaságát, nem gondolkoznak komolyabb dolgokban. A 12. őrsön a teljes boldogság uralkodik.

Fekete Flóra