2013. február 15., péntek

Bukott Valentin… vagy mégsem? - Krisz&Raina




Az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a lakása csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dal kérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van.Pedig most, volt kivel töltenie a Valentin napot – az elmúlt évekkel ellentétben – most nem kellett volna egyedül lennie. Kate felállt az ablakból és a konyhába sétált. Menet közben bekapcsolta a tv-t, hogy hallja a híreket. Nem igazán szerette a híradót nézni, mert nagyjából a munkájáról adtak tudósítást. Minden megoldott és megoldatlan gyilkosságot megemlítettek benne. Most mégis úgy döntött, hogy megnézi, mert egészen biztos volt benne, hogy a szerelme benne szerepel majd. Amikor Rick elhagyta New Yorkot, Kate még nagyon dühös volt. Tudta, hogy az írónak nincs más választása. Mégis hatalmas veszekedéssel váltak el. Kate a konyhában a bögréjét a mosogatóba tette, majd a hűtőből kivett lasagne-t kezdte melegíteni a mikróban.
- A híres író Richard Castle repülőgépe, éppen ebben a pillanatban landol a Párizs–Le Bourget-i repülőtér-en. Az író azért utazott a szerelem fővárosába, hogy népszerűsítse legújabb könyvét, aminek a fő témája a szerelem. A híres író vajon csak kitalálta a történetet, vagy neki is van valaki, akit ezen a napon sok csókkal köszöntsön? – a bemondó nő hangja hallatán Kate azonnal ki is nyomta a tv-t.

- Persze, hogy van valakije, csak sosem engedik, hogy együtt legyen vele – mérgelődött a nő és a kanapéra hajította a távirányítót. Visszasietett a konyhába, kivette a mikróból az ennivalót, de mielőtt leült volna, megcsörrent a telefonja.
- Beckett! – szólt bele szokásához híven.
- Szia Kate, én vagyok – Rick hangja megtört volt és szomorú. Kate biztosra vette, hogy a veszekedéstől ilyen megviselt szerelme hangja.
- Szia Rick!
- Csak… csak azért hívlak, hogy megmondjam rendesen ideértem és épségben vagyok. Ne haragudj rám – az utolsó mondatra a férfi hangja suttogássá halkult. Kate szíve majd megszakadt, hogy így kell hallani szerelmét. És pont a mai napon.
- Szeretlek Rick. Ez csak egyetlen nap. A többi 364-et együtt töltjük. Nem haragszom – Kate próbált enyhíteni a dolgon, de Rick felsóhajtott.
- Ez egy különleges nap. Nem kellett volna eljönnöm. Már látom, hogy az ajtóban várnak rám a fotósok és a riporterek. Nem itt kéne lennem, hanem veled… Tudom, hogy hibát követtem el.
- Rick kérlek. Nem haragszom, csak ne veszekedjünk. Siess haza. Szia – nem volt tovább ereje beszélni a férfival. Igaz, hogy azt mondta, nem haragszik rá, de ebben a pillanatban nem ezt érezte. Egyrészt örült, hogy egyben odaért, de nagyon dühös volt, mert egyáltalán felszállt a gépre.
Rick kifelé ment a terminálról. Mikor kilépett az ajtón fotósok és riporterek hada kezdte ostromolni. A riporterek franciául beszéltek.  Ricknek erről is szerelme jutott eszébe. Ha Kate itt lenne, segíthetne – gondolta a férfi és közelebb hajolt a tolmácshoz, hogy hallja mit mond.
- Hogy érzi magát Franciaországban Mr. Castle? – fordította a tolmács. Honnan tudjam. Most érkeztem – Rick fortyogott magában.  Nem akarta magára hagyni kedvesét Valentin napon.
- Jól! – jelentette ki.
- Bien! – fordította a tolmács. Rick az autójához furakodott. Beszállt és elindult a szálloda felé. Az idő már késő délutánra járt. Úgy gondolta, még felhívja kedvesét, mielőtt aludna, de aztán eszébe jutott, hogy New Yorkban most teljesen másképp jár az idő.
Kate a telefonja csörgésére ébredt. Remélte, hogy Rick hívja, hogy bocsánatot kérjen a tegnapiak miatt.
- Beckett! – szólt bele unottan. Nem akart újabb vitába keveredni Rick-kel. Ám mikor beleszóltak meglepődött.
- Szia Kate! Alexis vagyok. Segítened kéne!
- Baj van Lex? – Kate hangja komolyra változott.
- Én csak… Ahj ez a Valentin nap kész katasztrófa.
- Nekem mondod? – sóhajtott Kate.
- Mégis elment? Hogy tehette.
- Nem számít Lex. Miben segíthetek?
- Eljönnél velem vásárolni? Mike-ot szeretném meglepni, de semmi ötletem sincs.
- Ez jól hangzik. Mikor? – kérdezte Kate és egy apró mosoly görbítette felfelé a száját.
- Mondjuk délután? Egykor jó lesz?
- Igen tökéletes. Akkor egykor. Szia Lex! – Kate kinyomta a telefont és elindult felöltözni.  A konyhában meglátta a maradék Lasagnét, de már teljesen elment az étvágy. Nem erre az ételre vágyott. Felöltözött és mielőtt találkozna Alexis-sel – úgy döntött – beugrik az őrsre. Az út a kapitányságra nem volt hosszú. Autóval 10-15 percre. Kate kiszállt az autóból és a lift felé ment. Megnyomta a hívógombot és várta hogy a lift megérkezzen. Egy halk, csilingelő hang jelezte, hogy a szállító eszköz a földszintre ért. Ryan és Espo lépett ki belőle.
- Beckett, azt hittük szabadságon vagy, mi járatban? – kérdezte Ryan.
- Gondoltam beugrom hozzátok – vállat vont és igyekezett úgy viselkedni, hogy a fiúk ne vegyék észre, hogy valami nem stimmel. 
- Már menni készültünk – szólalt meg ismét Ryan.
- Hol töltitek a Valentin napot?
- Én Lanie-hez igyekszem, virágot vettem neki, meg egy romantikus üdvözlőlapot.
- Én virágot és csokit vettem Jenny-nek.
- Nem tartalak fel titeket, menjetek csak.
A fiúk elköszöntek és már tovább is sétáltak. Esposito tudta, hogy valami nem stimmel, de ismerte már annyira kolléganőjét, hogy tudta, úgysem fog beszélni róla, ha rákérdez. Így hát inkább csendben maradt és a napja további részére koncentrált.
Kate még pár percig állt, aztán visszaindult az autójához. Az órájára nézett és megállapította, hogy van még ideje. „Talán Lex nem bánja, ha előbb megyek” – gondolta és már indított is. Szinte csukott szemmel eltalált már az író lakásáig, olyan sokszor tette meg az utat az elmúlt időben. Nem kopogott. egyszerűen csak előhalászta a kulcsait és beengedte magát.
- Alexis! – kiáltotta el magát és abban a pillanatban meg is jelent a vöröshajú lány a lépcsőn.
- Korán jöttél, de nem baj. Mindjárt készen vagyok és indulhatunk is.
- Rendben – válaszolt Kate és leült a konyhában.
- Biztos, hogy nem volt más dolgod? – kérdezte a lány és Kate tudta mire megy ki a játék.
- Tudod, hogy azért vettem ki szabadnapot, hogy apáddal lehessek – lehajtotta a fejét és érezte, ahogy Alexis finoman átkarolja.
- Veszekedtetek igaz? Nem volt szép apától, hogy itt hagyott.
- Már nem számít. Elment és kész. Nem akarok többet veszekedni vele, de ez egy irtó hülye húzás volt tőle Lex. Mi lenne ha most inkább vásárolnánk? Gondolom estére van programotok Mike-al.
- Vacsizni megyünk. Hozom a kabátom és mehetünk.
Az út a plázáig csendes volt, de kényelmes. Egyikük sem igényelte a felesleges csevegést. Alexis tudta, hogy ezért még jól le fogja tolni az apját. Látta Katen, hogy megbántott és fáj neki. Tudta, hogy ezt csak egy hatalmas, önzetlen szerelmi kinyilvánulás törli el. A Newport Center felé vették az irányt. Ott mindenféle üzletet találtak és biztosak voltak benne, hogy Alexis találni fog valamit a barátjának.
- Na, hova menjünk először? – kérdezte Kate mikor beléptek a nagy aulába és körbenéztek az üzleteken. Mindenhol a Valentin napi szívek díszelegtek.
- Menjünk mondjuk… oda – mutatott egy ajándéküzletre Alexis. A kis bolt felé vették az irányt. Nem csak a kirakatban, de odabent is mindenhol szívek és szivecskés dolgok sorakoztak. Kevés ember bóklászott. Alexis az első polchoz húzódott amin szivecskés dolgokat látott.
- Na, látsz valami értelmeset? – lépett mellé Kate.
- Semmit. Igazából ötletem sincs, hogy mit lehetne venni. De azt hiszem itt nem találok semmit.
- MI lenne, ha innánk egy kávét, aztán folytatnánk a keresgélést? – kérdezte Kate és közben már el is indultak egy kis kávézó felé.
- Haragszol még apára? – leültek egy asztalhoz, egymással szemben és a kávéból amire készültek végülis süti lett.
- Nem. Ha logikusan gondolok bele, apádnak ez a munkája. És igen, várhatott volna még pár napot, de most kellett menni. Nem lehet olyan önző hogy kisajátítom magamnak.
- Hisz apa csak a tied – mosolygott Lexi.
- Tudom. És kösz, hogy nem hagytál magamra a délután folyamán – hálásan nézett a mosolygó lányra és egy ötlet körvonalazódott a fejében – Bejössz velem oda?
Egy fehérnemű üzletre mutatott. A kirakatban csipkésebbnél csipkésebb fehér neműk és apró hálóingek voltak kiállítva.
- Aha – a válasz rövid volt, de már félre is tolták üres tányérjaikat. Kate gyorsan kifizette a süteményeket és máris elindultak a szemben lévő üzlet felé. Rögtön az első sorban kezdtek. Sima unalmas fehérneműeket felváltották a csipkés fehér neműk, aztán pedig az apró selyem hálóingek és a több szexibbnél szexibb cuccok. Katenek nem kellett sokat keresgélnie és máris ráakadt egy fekete rövid selyem hálóingre. Az átlátszó darab láttán eszébe jutott, hogy talán túlzás, de aztán a kosarába tette. Úgy gondolta van miért kiengesztelnie Ricket. Régebben sosem hisztizett semmiért. Talán most is csak azért, mert úgy érezte Rick az, aki mellett meg fog öregedni.
- Mit gondolsz én is bevállalhatok egy hasonlót? – kérdezte Alexis miközben nézegette a kihívó ruhadarabokat. Kate elmosolyodott a lány zavarán. Fehér bőrén tisztán látszott, hogy Alexis elpirult. Tudta, hogy a lány bármit megbeszélhet az apjával, de azért csak vannak olyan dolgok, amiben azért jobb, ha nem fordul Rickhez és ezt Alexis is tudta. Örült, hogy van végre valaki, akihez fordulhat. Persze a nagyanyjától is kérhetne segítséget, de úgy gondolta, könnyebb olyantól tanácsot kérni, aki a család tagja is meg nem is.
- Miért is ne. Szerintem az a vörös jól menne az arcod színéhez – mutatott egy hasonlóra, mint amit a kirakatban látott.
Mindketten kiválasztották és miközben kifelé mentek az autóhoz, elmentek egy ékszerüzlet mellett és Alexis-nek azonnal eszébe jutott, mi is az, amivel még meglepheti Mike-ot. Odabent nem is kellett sokat keresgélnie. Kate segítségével gyorsan rátalált egy tipikus férfias karkötőre, ami ezüstből volt.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem – köszönt el Lexi miközben kiszállt a kocsiból a lakásuk előtt.
- Nincs mit. Menj és készülődj. Nem sok időd maradt a randi előtt. Érezd jól magad Lexi. Szia.
Azzal már hazafelé is indult. Nem volt kedve még tv-t nézni sem. Engedett egy kádnyi forró vizet, telerakta habfürdővel és már bele is merült. Lassan kortyolgatta az előzőleg odakészített bort. Úgy érezte minden porcikája ellazul. Normális esetben áthívná Lanie-t, de mivel a többiek előző nap dolgoztak és csak utólag tudtak Valentin napozni. Fogalma sem volt róla, már mióta áztatta magát, de csak azt vette észre, hogy a víz már telesen kihűlt. Kiszállt, belebújt puha pamut köntösébe és a szobájába sétált. Elfeküdt az ágyon és már csörögni is kezdett a telefonja. A kijelzőn Rick neve és képe villogott.
- Szia, te csavargó – köszönt bele Kate vidáman.
- Szia. Szóval már nem haragszol?
- Tudod, hogy nem tudok rád sokáig haragudni. Milyen Párizs?
- Nem tudom, nem volt időm szétnézni. De egyszer majd elhozlak ide. Talán an nászutunkra – magyarázta szórakozottan.
- Hiányzol – elérzékenyülve suttogott a telefonba.
- te is nekem Kate. Menj a szoba ablakodhoz – kérte gyengéden és Kate már fel is állt. Nem tudta mi ez a rejtélyesség. Csak remélni tudta, hogy Rick ott áll az ablaka alatt. Kinézett az ablakon és elállt a szava. Rick ugyan nem volt az ablaka alatt, de a látványtól könnybe lábadt a szeme. A járdán gyertyák sorakoztak szép sorban és a „Je T’aime” szót alkották. Szeretlek. Egy apró szó csupán, de neki mindennél többet jelentett. Képtelen volt beleszólni a telefonba, pedig tudta, hogy valamit válaszolnia kell. A könnyei fojtogatták. Azt kívánta, bár csak vele lenne a férfi.
- Tetszik? – kérdezte Rick, de a hang valahogyan túl közelről jött. Mintha… pillanatok alatt fordult meg saját tengelye körül. Ismét nem hitt a szemének. Rick a szobája ajtajában állt és nem pedig Párizsban. A telefonra nézett, aztán pedig a férfira. A készüléket az ágyra hajította és máris Rick felé tartott. A nyakába ugrott, de képtelen volt megszólalni. Arcát a nyakhajlatához dugta és érezte, hogy könnyei megnedvesítik szerelme nyakát.
- Párizsban kéne lenned – mondta hüppögve.
- Nem. Nekem itt kell lennem. Ott ahol te vagy. Meg tudsz nekem bocsátani? Eszeveszett nagy marha voltam, hogy itt hagytalak.
- Csss – Kate az ujját a szájához emelte csendre intve ezzel az írót.
- Már régen megbocsátottam. Szeretlek Rick Castle.
- Szeretlek Kate Beckett – suttogta és egy újabb szenvedélyes csókot követően a karjaiba vette és az ágyra fektette. Óvatosan, mintha valami porcelán lenne. Csókjuk egy percre sem szakadt meg és Kate már tudta, nincs is szüksége az alig ruhadarabra, amit a délután folyamán vett. Tudta, hogy még ha utólag is, de ez élete legjobb Valentin napja. Azzal van, akit a szívéből szeretett. És tudta, elkövetkezendő életében ennél csak romantikusabb Valentin napok várnak rá. Mindig.

 

2013. február 14., csütörtök

Első randi Valentinkor - Viki





Kate Beckett az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a lakása csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dal kérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van. Akármennyire is szerette volna, hogy ez a nap is olyan legyen, mint a többi, bele kellet törődnie, hogy Valentin nap van. Ezen a napon mindenki lázban ég. A boltok nyálas díszekbe borulnak, mindenhol ölelkező párokat lehet látni, és a kapitányságon is mindenki arról beszél, hogy ki hogyan tölti a napot. Az évek során akármennyire is hozzászokott a magányhoz, most mégis úgy érezte egyedül van. A gondolatmenetéből a csengő zökkentette ki. Felállt és kinyitotta. Meglepetten látta, hogy Alexis áll az ajtóban.
- Szia, Alexis.- köszönt meglepetten Kate.
- Szia, beszélhetnénk?
- Persze, gyere be. Ugye nincs semmi baj? – aggodalmaskodott Kate.
- Nem, nincs baj, csak az a helyzet, hogy a nagyinak és nekem is programunk van, de apa egyedül van otthon és egész nap ki se dugta az orrát. Megtennéd, hogy benézel hozzá? Persze, ha programod van, megértem.
- Nem, mára nem terveztem semmit, úgyhogy meglátom mit tehetek.
- Köszönöm. Tudtam, hogy rád számíthatok. - mondta Alexis miközben megölelte Kate-t.
- Nagyon szívesen, és remélem jól fog telni az estéd.
- Én is. Szia.
- Szia.
Miután elköszöntek egymástól Kate öltözködni kezdett és elindult Castle lakásához. Az odavezető úton azon gondolkodott, hogy vajon a férfi miért nem szedett fel egy cicababát, akivel együtt tölthetné a napot. Mire jobban elmerülhetett volna gondolataiban megérkezett. Kiszállt az autóból és felment a férfi lakására. Amikor bekopogott megdöbbenve látta, ahogy az író nyúzott, borostás arccal, egy rossz pólóban és egy alsónadrágban nyit ajtót.
- Szia, Beckett. Mi szél hozott? – kérdezte unottan az író.
- Csicseregték a madarak, hogy nem vagy valami jó passzban. Gondoltam felvidítalak.
- Aha, és a „madarak” alatt az anyámat vagy Alexist érted. –mondta Castle és beljebb invitálta Kate-t.
- Hát jó, úgy látszik lebuktam. Alexis kért meg, hogy vidítsalak fel egy kicsit.
- Miért nem mész, és szórakozol, úgy mint, mindenki más a városban? Biztos van jobb dolgod, minthogy engem ápolgass.
- Uh, úgy látom ma valaki nagyon morcos. – gúnyolódott Kate – Csak hogy tudd az egyetlen ami ma rám vár, az az üres lakás.
Castle kezdett felengedni és lágyan nézett az előtte álló nőre.
- Ez nagyon kedves tőled. Ha megengednéd, kicsit rendbe szedem magam. Addig ülj le.
Castle két perc múlva tisztán és ápoltan jelent meg és leült Kate mellé.
- Tudod, azért egy valamire kíváncsi lennék. – kezdte Kate – Én azt gondoltam, hogy biztos felszedtél egy nőt és vele töltöd a napot. Ehelyett itthon ülsz, és úgy festesz, mint egy zombi.
- Miért gondolod azt, hogy Valentin napra felszedek valakit, csak hogy szórakozzak?
- Talán mert eddig is ezt csináltad.
- Ezt meg honnan veszed?
- Onnan, hogy eddig mindig egy nő oldalán lehetett látni.
- Ez mostanában nem is igaz. Na és mit terveztél , mit csináljunk?
- Nem tudom, mond meg te.
- Mi az, hogy mondjam meg én? Te jöttél ide azzal, hogy felvidíts. Tessék, itt a lehetőség.
- Én úgy látom, nincs már rá szükség. – nevette el magát Kate.
- És akkor most el is mész? – kérdezte elszomorodva Castle.
- Nem. – mosolygott Kate.
- Remek. Akkor…
Castle felállt és a hűtőhöz lépett. Kinyitotta és kivett egy üveg bort, majd két pohár kíséretében visszament Kate-hez.
- Akkor ezek szerint mégis csak terveztél valamit.
- Oh, nem. Én nem terveztem semmit, csak úgy kipattant a fejemből. – vigyorodott el Castle, miközben kitöltötte a bort.
- Ah, bocs, elfelejtettem,hogy te nem szoktál gondolkodni.
A következő fél órában felforrósodott a hangulat. A bor fele már hiányzott, Castle és Kate  kezdték elfelejteni a Valentin nap okozta aggodalmakat. Egyre többet nevettek.
- Nem tudom, hogy vagy vele, Castle, de én kezdek éhes lenni. – szólalt meg Kate.
Felállt és a konyha felé indult valami ennivaló után kutatva. Két perc után feladta és Castle-höz fordult.
- Rendben én feladom. Úgy néz ki a konyhád, mintha valaki kifosztotta volna.
- Igen rég voltunk vásárolni, de mit szólnál hozzá, ha elmennénk enni? Ismerek egy remek kis éttermet a közelben és a hamburgerjük valami isteni.
Kate bizonytalanul nézett Castle-re.
- Na gyere meghívlak. – kérlelte tovább Castle
- Na jó adta be a derekát.
Felöltöztek és elindultak. Öt perc séta után megérkeztek egy nagyon hangulatos étterembe. Bementek és rendeltek két hamburgert.
- Hm, igazad volt Castle. Ez a hamburger tényleg isteni. – mondta Kate.
- Ugye. Ők csinálják a legjobb hamburgert az egész városban.
Miután megették a hamburgert visszamentek Castle lakásához. Kate Castle-be karolt és úgy sétáltak.
- Reggel még nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen jól is végződhet. – szólalt meg Kate.
- Te meg miről beszélsz? -  értetlenkedett Castle.
- Ezzel azt akartad mondani, hogy milyen nagyszerű társaság vagyok?
- Hahaha csak szeretnéd.
Felértek Castle lakására és bementek. Kate a nevetéstől megbotlott és a kanapéra esett, maga után rántva Castle-t, aki ráesett Kate-re. Az eséstől ajkaik vészeden közel kerültek egymáshoz.
- Öh, azt hiszem mennem kéne. – szólalt meg zavartan Kate.
- Ne, maradj még. – suttogta Castle
Mélyen belenézett Kate szemébe, kezét végigsimította arcán miközben füle mögé tűrte haját és megcsókolta. Kate ha akart volna, sem tudott ellenállni. Kizárták a külvilágot és csak egymásra meg a feltörő érzelmekre figyeltek. Mikor ajkaik szétváltak és egymás szemébe néztek, Kate megpróbált ellenállni.
- Én most megyek. – mondta és az ajtóhoz sétált.
Már éppen a kilincsért nyúlt mikor Castle megragadta a karját és magához húzta. Szorosan ölelte, esélyt se adva a menekülésre, és szenvedélyesen megcsókolta. Kate most már nem ellenkezett, csak élvezte a pillanatot. Lassan a hálószoba felé kezdtek araszolni. Beérve magukra zárták az ajtót és elmerültek egymásban. Egy érzelmekkel teli éjszaka után Kate felébredve egy szál rózsát talált Rick párnáján. Felvette és beleszippantott, hogy érezze a rózsaselymes, megnyugtató illatát, és az előző éjszakára gondolt. Felállt, belebújt Rick ingébe és kiment a konyhába. Meglepetésére Alexist találta a konyhában.
- Jó reggelt – köszönt Kate.
- Szia, úgy hallottam, egész jól telt az este. – mosolygott Alexis.
- Igen. – mosolyodott el Kate – Castle hol van?
- Úgy egy órája elment, de azt neked hagyta. – mutatott Alexis az asztalon lévő rózsacsokorra, ami mellet egy levél volt.
Kate elmosolyodott és odament, hogy elolvassa a levelet.

Kedves Kate!
Remélem jól aludtál. Sajnálom, hogy nem lehetek ott mikor felébredsz, de még el kell intéznem néhány dolgot. Ha szófogadó leszel nemsokára találkozunk. Addig is menj el az étterembe ahol tegnap voltunk és egyél valamit! Ott még egy meglepetés vár rád.

Szeretettel Rick

Kate felpillantott a levélből és látta,hogy Alexis kíváncsian néz rá, majd elmosolyodik.
- Remélem jól fog telni a napod. – monda Alexis és felment a szobájába.
Kate még egy percig állt, majd öltözködni kezdett. Elindult a kocsijához és hazament, hogy átöltözzön és rendbe szedje magát, majd úgy indult el az étterembe. Bement, leült egy asztalhoz és rendelt. A pincér kihozta a rendelést egy levél kíséretében. Kate elmosolyodott és olvasni kezdte.

Kedves Kate!
Jó étvágyat a reggelihez. Fogadok rég beszéltél drága barátnőddel, Lanie-vel. Menj beszélj vele! Biztos sok megbeszélni valótok van.

Szeretettel Rick

Kate eltette a levelet a táskájába és nekiállt a reggeliének. Mikor befejezte, fizettet és elindult Lanie-hez. 15 percnyi autóút után megérkezett és becsöngetett.
- Szia Kate. Hát te? – nyitotta ki az ajtót Lanie.
- Szia, csak gondoltam beszélhetnénk. – lépett be az ajtón Kate.
- Persze, gyere csak, ülj le. – mondta Lanie és leültek.
- Hogy telt a tegnap estéd? – kérdezte Kate – Espo meglepett valamivel?
- Hát mondhatjuk úgy is. – mosolyodott el Lanie.
- Na mesélj!
- Tegnap este Espo egyszer csak beállított hozzám és totál részeg volt. Azt mondta, hogy nem bírja tovább nélkülem. Megpróbáltam megnyugtatni, de ő egyre csak azt hajtogatta, hogy semmit sem ér az élete nélkülem. Már attól féltem, hogy valami őrültséget akar csinálni. A vigasztalás odáig fajult, hogy végül megcsókolt és… lefeküdtünk. – bökte ki végül Lanie.
Kate a meglepődéstől nagyot nézett.
- De ez még nem minden. Kiderült, hogy nem is volt részeg csak megjátszotta az egészet. De ebnek ellenére egész jól alakult a tegnap este. – mosolyodott el Lanie – És a te estéd hogy telt?
- Egész jól.
- Aha, szóval egész jól. Ki vele Kate Beckett, látom, hogy történt valami. – faggatózott Lanie.
- Hát jó. Tegnap átmentem Castle-höz, mert Alexis megkért, hogy vidítsam fel egy kicsit. Eléggé nyúzottan nézett ki és magányosnak érezte magát, hát megpróbáltam jobb kedvre deríteni. Beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Ami mindkettőnknek jól esett. Aztán elmentünk enni és amikor visszaértünk én megbotlottam, ő rám esett és aztán megcsókolt. Én megpróbáltam ellenállni és el akartam menni, de ő nem hagyta és újra megcsókolt és aztán…
- És aztán…? Mond már!
- Lefeküdtünk. – bökte ki nagy nehezen.
Lanie tágra nyílt szemekkel nézett Kate-re.
- Ez az kislány. Tudtam én , hogy összejön. Oh, jut eszembe, ez a tiéd. – mondta és egy borítékot nyújtott át Kate-nek. Kate csillogó szemekkel vette el a borítékot és kezdte el olvasni.

Kedves Kate!
Remélem jót beszélgettetek, de most ideje benézni a kapitányságra és dolgozni.
Szeretettel Rick

Kate rámosolygott Lanie-re, elköszönt és elindult. Beérve látta, ahogyan társai szorgalmasan dolgoznak.
- Sziasztok fiúk. Mi újság? – lépett oda hozzájuk.
- Van egy szemtanunk, aki látta, hogy egy nő vonszolja a holttestet oda ahol megtaláltuk, majd beszáll az autójába és elhajt. – mondta Ryan.
- Személyleírás van?
- Most készül a fantomkép. – szólalt meg Espo.
- Remek mondta Kate.
Ebben a pillanatban egy egyenruhás lépett oda hozzájuk az elkészült fantomképpel. Kate meglepődve nézett a képre.
- Fiúk nektek nem tűnik ismerősnek ez a nő? – mutatta fel a képet.
- De igen, ő Holly Morgen. Jon Morgen felesége, aki egyben Christina Wolf főnöke. –szólalt meg Ryan.
- Pontosan. Hozzátok be! – utasította őket Kate, majd a tábla elé lépett és feltette rá a képet, aztán az asztalához ült.
Most vette csak észre, hogy egy doboz van az asztalán egy újabb levéllel. Kibontotta és olvasni kezdte.

Kedves Kate!
Remélem jól halad az ügy és, hogy minél előbb sikerül elkapni a gyilkost, ha végeztél menj haza és öltözz át! Remélem tetszik amit vettem. Később találkozunk.
Szeretettel Rick

Kate félretette a levelet és belenézett a dobozba. Egy gyönyörű ruhát talált benne. Félretette a dobozt és nekiállt dolgozni. Negyed óra múlva megérkeztek a fiúk is Holly Morgennel. Bevitték a kihallgatóba és odaléptek Kate-hez
- Innentől tiéd a pálya. Szorongasd meg! – mondta Espo.
Kate bement a kihallgatóba és leült a nővel szemben.
- Elmondaná miért rángattak be. – szólalt meg a nő.
- Van egy szemtanunk, aki látta magát, amint Christina Wolf holttestét egy kuka mellé vonszolja és otthagyja. – mondta lazán Kate.
A nő egy percig habozott, majd belekezdett.
- Képes volt lefeküdni a férjemmel. Nem hagyhattam, hogy ez így menjen tovább, hogy elveszítsek mindent.
Beckettnek nem is kellet több. Felállt és kiment. Fél perc múlva egy egyenruhással tért vissza, aki kivezette a nőt.
- Na lezártnak tekinthetjük az ügyet? – Lépett oda hozzá Espo.
- Igen. Fiúk rátok bízhatom a jelentés?
- Öhm, igazából abban reménykedtem, hogy majd te megcsinálod. – szólalt meg Ryan.
- Ryan! – förmedt rá Espo egy tasli kíséretében, majd újra Kate felé fordult – Persze megcsináljuk. Te menj csak.
- Köszi srácok., holnap találkozunk. – mondta, felkapta az asztalon lévő dobozt és beszállt a liftbe.
Hazaérve megfürdött és felvette a Ricktől kapott ruhát. Negyed óra múlva kopogtattak az ajtaján.
- Ms. Beckett? – szólalt meg az ajtóban álló férfi.
- Igen.
- A taxi lent várja.
Kate fogta a táskáját, bezárta az ajtót és a férfi után indult. Húsz perc után megérkeztek. Kate a sötéttől nem nagyon tudta kivenni, hogy hol van. Kiszállt az autóból és körülnézett. Hirtelen két kéz takarta el a szemét. Kate először megijedt, majd elmosolyodott, megfogta a két kezet, lehúzta a szeméről és szembefordult az illetővel. Rick mosolygott rá, majd megcsókolta.
- Milyen volt a napod?
Kate egy kis gondolkodás után megszólalt.
- Meglepetésekkel teli. – mondta mosolyogva.
- Kate, ha már a Valentin napot velem töltötted, velem töltenéd a Valentin másnapot is? – kérdezte Rick
- Castle, nincs olyan, hogy Valentin másnapja.
- Tudom, de ha te velem vagy akkor minden egyes nap Valentin nap, mert szeretlek.
- Szeretlek. – suttogta Kate is, majd megcsókolták egymást.
Hosszú csókjuk után kézen fogva indultak el egy közös jövő felé, ami csak az övék.


Vége

2013. február 11., hétfő

Rózsa, hegyikristály, Valentin-nap - Nedda




Kate az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a lakása csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dalkérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van. Már éppen lefeküdni készült, kikapcsolta a rádiót, amikor halk zajt hallott a bejárati ajtójánál.

Óvatosan kinyitott az ajtót, de nem volt ott senki, mielőtt becsukta volna, lenézett a lábtörlőre és ott feküdt egy vörös rózsa. Eleinte zavarodva és egy kicsit bizalmatlanul nézte, de aztán eszébe jutott, hogy Valentin-nap van. Felvette a rózsát, amihez nem volt semmi üzenet, csak egy királykék szalaggal volt összekötve a szára. Megszagolta a virágot, a bársonyos szirmok csiklandozták az orrát. Becsukta az ajtót, visszament a konyhába, ahol kiválasztott egy magas, vékony nyakú vázát, amibe bele tette a rózsát. Letette az asztalra, hátralépett, úgy csodálta a virágot és azon tűnődött, hogy ki küldhette neki. Josh, akit egy héttel ezelőtt dobott ki? Az aranyos srác a folyosón, aki mindig mosolygott, de soha nem szólt egy szót sem? Phil, akivel találkozott a bárban szombaton? Vagy ... Castle?


Másnap reggel az aranyló nap csillogott New York utcáin, az ablakon keresztül, megvilágította Kate Beckett alvó arcát. Annak ellenére, hogy a melegnek ígérkezett a nap, Beckett megborzongott a hideg február levegőtől, amikor felébredt és kicsit kinyitotta az ablakot. Még mindig azon tűnődött, hogy ki küldhette a rózsát, de titokban remélte, hogy Castle volt az. Amíg e gondolkozott elkészült, hogy elinduljon a kapitányságra.

- Yo Beckett! – köszönt Espo. – Kaptál egy üzenetet Castle-től.
- Köszi! – mondta Kate és már ment is az íróasztalához, ahol egy kis cetli várta.
Anya úgy döntött, hogy elmegyünk Hamptons-ba. Örülök, hogy, megoldottad az ügyet! Körülbelül öt nap múlva jövök. ;)
Beckett szíve összeszorult. Nagyon hiányzott neki Castle, titokban remélte is, hogy együtt töltik az előző Valentin-napi estét, de most már legalább megtudta, hogy az író nincs a városban. Gyorsan elkészült a napi munkájával, megírta a jelentéseket az előző napi ügyről és úgy döntött, hogy meglátogatja az edzőtermet. Lement az edzőterembe és kinyitotta a szekrényét. A szekrényben egy szív alakú doboz csokoládét és egy kis borítékot talált a ruhái tetején. A borítékra ez volt írva „ A rendkívüli KB-nek" és volt hozzá egy királykék szalag is. Beckett arca elpirult, mosolygott, és beharapta alsó ajkát. - Castle ...- gondolta.  Kinyitotta a borítékot, amiben egy levél volt, vett egy mély lélegzetet és elkezdte olvasni.
Kate,
Mostanra már biztos vagyok benne, hogy rájöttél, ki küldte a csokoládét és a rózsát. Tudom, hogy nem szereted a Valentin-napot, ezért választottam a másnapját. Az igazat megvallva, Valentin-nap soha nem volt különleges a számomra sem. Legalábbis amíg nem találkoztam veled. Négy évvel ezelőtt nem mertem még feléd semmilyen lépést sem tenni az első Valentin-napon, mert rettegtem a visszautasításodtól. 
Aztán rájöttem, hogy mi aggaszt engem. Már rég összegyűjtöttem annyi anyagot annyi könyvhöz, hogy akár 40-50 könyvet is írhatnék. De azt mondtam magamnak, hogy szükségem van további részletekre. Visszatekintve, biztos vagyok benne, hogy csak hazudtam magamnak. A harmadik évben már, mindenki tudta, hogy nem a könyvek miatt vagyok a társad. Esposito, Ryan, Lanie, Montgomery ... anyám és Alexis ... . Én, persze még nem tudtam bevallani neked a miértet. Ez az év tele volt néhány nagyon intenzív esettel. A fagyasztó, a piszkos bomba. És akkor az amikor meglőttek. Nem bírtam, már amikor ez történt. Végül elmondtam mit is, érzek irántad.  Nos, hadd emlékeztesselek rá..
Azt mondtam, hogy szeretlek, Kate. Te ott haldokoltál a karjaimban, és tudtam, hogy most vagy soha, de el kellett mondanom. El kellett mondanom, hogy mit érzek. Mindig is szerettelek, Kate. Amióta találkoztunk én, azóta szerelek téged. Az erőd és a szépséged is magával ragadó.  Te tényleg megváltoztattad az életemet. 
Kérlek, adj egy esélyt. Csak hadd bizonyítsam be, hogy én vagyok az egyetlen és kész.  Tegnap volt Valentin-nap és mivel egyikünk sem szereti, ezért arra gondoltam, hogy mi 15.-én tartsunk egy "anti-Valentin-napot." Találkozzunk a Hamptons-i házamban 5:00-kor ma este. Ígérem, hogy ezt soha nem fogod elfelejteni. Szerelmes vagyok beléd, Katherine Beckett. Én mindig is az voltam és mindig is az leszek.
Always,
Rick.  

Beckett keze remegett, ahogy olvasta a kézzel írott levelet legalább már ötödik alkalommal. A szeme megtelt könnyel. Ez egy őszinte vallomás volt az író részéről és rájött, hogy ő is szereti Castle-t. Tényleg, teljesen szerelmes volt belé. Újból elolvasta a levelet, majd megállt annál a részénél, ahol megkérte őt Castle, hogy menjen el Hamptons-ba. Az anti-Valentin nap ... – mosolygott magában Kate. Beckett megborzongott és hirtelen meggondolásból fogta magát és berontott a kapitány irodájába.
- Asszonyom, kaphatnék négy nap szabadságot? Kész vagyok a papírmunkákkal és …..
- Rendben Beckett nyomozó. – vágott a szavába Gates kapitány mosolyogva, mert Castle már beavatta a tervébe, így tudta, hogy miről van szó. – Érezze jól magát!
- Köszönöm, asszonyom! Biztos vagyok benne úgy lesz. – válaszolt döbbenten Kate.
Beckett visszatért az asztalához és összeszedte a holmiját. Hazament lezuhanyozott a cseresznye illatú tusfürdőjével, hisz ez az illat Castle kedvence. Amikor végzett a zuhannyal megcsinálta a haját és kisminkelte magát, majd kinyitotta a szekrényt és kiválasztott magának pár ruhát, majd azt, amit most vesz fel. Egy sötét farmer, magas sarkú csizma és egy szép zöld ing mellett döntött. Összecsomagolta a táskáját.  
Azon kapta magát, hogy a szíve majdnem kiugrott a helyéről, annyira lüktetett. Úgy érezte magát, mint egy tini lány az első randiján. Vett néhány mély lélegzetet, hogy megpróbálja lelassítani mielőtt beült az autóba.
- Gyerünk! - kiáltotta hangosan a kocsiban. – Ő Castle! Társam, barátom! Nyugodj le Becektt a pokolba is már! - mondta magának.
Ahogy a szívverése lassan visszatért a normális állapotba, elindult. Útközben meglátott egy kis italboltot, megállt és vásárolt egy üveg bort. Visszaült az autóba, bekapcsolt a a rádiót és elindult ki a városból.
Beckett ránézett az órájára. Már 6 óra volt. Felsóhajtott, felismerve, hogy már 1 órát is késett, kicsit jobban rálépett a gázpedálra, hogy hamarabb odaérjen Castle-hez, de nem számolt azzal, hogy a hát mögött megszólalt a sziréna és látta a villogó fényeket. Egy közlekedési rendőr.
- A francba! - kiáltotta, ahogy félreállt az úton.
- Jogosítványt és forgalmit kérek! – mondta a rendőr keresztül az ablakon.
Beckett elővette a jogosítványt, a forgalmit, átadta a rendőrnek, majd rávillantotta a jelvényét.
- Kate Beckett nyomozó, NYPD - mondta, kissé bosszúsan és mosolygott a fiatal rendőrre..
- Sajnálom, nyomozó, de akkor is gyorsan ment! – mondta a rendőr és átadta a bírságról szóló csekket Beckettnek. – Legyen szép napja nyomozó! – búcsúzott a rendőr.
Már 7:45 volt és Castle idegesen fel-alá járkált a nappaliban, mert szerelme még mindig nem érkezett meg. Azzal nyugtatta magát, hogy biztos valami ügy közbe jött, de Gates megígérte, hogy bármilyen ügy is, lesz akkor is elengedi Kate-et. Amíg ezen töprengett hallotta hogy megáll egy autó a ház előtt. Feltépte a bejárati ajtót és kiment, hogy megnézze ki jött.
- Kate! Aggódtam, hogy már nem jössz! – ragyogott fel Castle kék szeme.
- Nos, itt vagyok! És hoztam bort.
Bementek a házba, Castle elővett két poharat a szekrényből, Beckett kinyitotta az üveget Castle töltött a poharakba a borból, majd leültek a kanapéra.
- Jól van, szóval mondd el, miért késtél majdnem három órát? – kérdezte az író, amire Beckett a szemét forgatta.
- Megbüntettek. Gyorshajtásért. – vigyorgott Kate.
- Kate Beckett! Hát szabad ilyet? Na ezt megírom a következő Nikki Heat könyvben! – mosolygott az író.
Kate enyhén odacsapott Castle vállára.
-         Gyere, megmutatom a teraszt, ilyenkor este innen látni legjobban a csillagokat. – mondta Castle, megfogta a nyomozó kezét és kivitte a teraszra. Beckett-et egy kicsit kirázta a hideg.
Castle ezt észrevette és a háta mögé lépett majd átkarolta. A strand sima volt és fehér, a házak a fényekben fürödtek. Sötét hullámok zuhant a partra. Kate nem tudta, hogy a hullámok hangja vagy a bor nyugtatta e meg, d most ahogy Rick átkarolta olyan biztonságérzet kerítette hatalmába, amit még soha nem érzett. Azon kapta magát, hogy nekidőlt Castle mellkasának és csak élvezte a pillanatot.
 - Cseresznye illatod van. – suttogta Castle Beckett fülébe, amitől Kate megborzongott, de most nem a hidegtől.
- Ez annyira gyönyörű. A hold és a csillagok... - mondta halkan Kate.
- Kezd késő lenni. Gyere, menjünk be a házba. – mondta Rick. – Kate én tudom, hogy te sem szereted a Valentin-napot, de én mégi s vettem neked valamit.
- Castle, már adtál nekem egy rózsát és csokoládét ... - mondta halkan a nyomozó.
- Tudom, de van még más is - húzott egy piros bársony dobozt a kabátja zsebéből elő Castle és átnyújtotta Beckett-nek.
Kate keze remegett, ahogy kioldotta a királyi kék szalagot.
- Ó Istenem, Rick, ez gyönyörű! – kiáltott fel Kate ahogy kivette a dobozban lévő nyakláncot, amin egy hegykristályból csiszolt szív alakú kő volt rárakva. - Rick ... Imádom. Nagyon köszönöm! - lépett közelebb az íróhoz és átkarolta a nyakát. Castle viszonozta az ölelést, majd pár percig csak egymást nézték csendben.
Castle óvatosan odahajolt Kate ajkaihoz és finoman megcsókolta a nyomozót. Kate beleborzongott a csókba és egyből viszonozta azt.
- Istenem! – sóhajtott fel Rick a csóktól mámorosan. - Te tényleg rendkívüli vagy! - mosolygott és belecsókolt Kate nyakába.
- Szeretném látni a csábító oldaladat Castle! – suttogta Castle fülébe és harapta be az alsó ajkát Kate.
- Szóval szeretnéd látni a csábító oldalamat? – kérdezte Rick és szenvedélyesen megcsókolta a nyomozót. 
- Arra gondoltam, hogy talán itt az ideje a csábításnak Mr. Castle!- mondta Kate huncut mosollyal az arcán és levette a blúzát, amit rádobott Rick vállára.
- Na ezt az oldaladat nem ismertem Beckett nyomozó. – mondta Rick mosolyogva és nézte, ahogy Kate leveszi magáról a blúzát.
- Rendben Rick, most te jössz! – vigyorgott Kate és ránézett Castle ingére.
- Mi van? Na nem!
- Most mi van cicus? Szégyenlős vagy? – ugratta Kate az írót, amire Castle durcásan nézett és ezt Kate kihasználva szép lassan elkezdte kigombolni az író ingét, majd lecsúsztatta azt a vállairól. Castle szorosan magához húzta a nyomozót, és a fülébe súgta.
- Soha többé ne hívj cicusnak! – suttogta és Kate fülcimpáját, kezdte el harapdálni, majd egyre lejjebb haladt a mellei felé, amire Kate felsóhajtott. Castle úgy érezte, hogy Kate teljesen beleborzongott az érintésébe és simogatni kezdte a nő testét, miközben szenvedélyesen megcsókolta és megszabadította a többi ruhájától a nyomozót majd saját magát is.  A keze már a nyomozó csípőjénél járt és az izgalomtól szinte letépte Kate-ről a fehérneműjét.
Gyönyörű éjszaka volt. Kate a lábaival körülfonta az író derekát, úgy vitte fel a hálószobába Rick Kate-et, ahol Rick finoman lefektette a nyomozót az ágyra és simogatta, csókolta a lány testének szinte minden pontját, amitől Kate forró lázban égett. Kate sem tétlenkedett, kezével bebarangolta a férfi egész testét, majd megállt Castle duzzadó férfiasságánál és egy hirtelen mozdulattal ő került a férfi fölé. Castle megdöbbent, hogy Kate-ből milyen reakciót vált ki.
- Beckett nyomozó, nem istudtam, hogy ilyen vadmacska is tud lenni! Ha én ezt előbb tudom….

- Castle! Shhhhh – csitította Kate az írót. – Sok mindent nem tudsz még rólam! – mondta Kate belenézve az író vágytól csillogó kék szemébe. .
Castle finoman visszafordította a nyomozót, hogy ő legyen felül, és ismét simogatni kezdte a testét. Ahogy a lány belső combját kezdte el simogatni Kate felnyögött.

- Rick, most azonnal akarlak! – suttogta a vágytól elhomályosult hangon. Mire Rick behatolt Kate legérzékenyebb pontjába, így jutottak el akkor éjjel kétszer is a mennyei paradicsomba, majd egymás karjaiban feküdtek az ágyban.

- Te annyira tökéletes és csodálatos vagy Kate! – suttogta Castle és belecsókolt Kate nyakába. - Boldog Valentin-napot!
- Boldog Valentin-napot Rick!



2013. február 10., vasárnap

Someone Like You - Alice



          Sötétség. Nagyon mély sötétség. Bár élete jó részét a sötét, depresszióval és reménnyel teli hosszú-hosszú napjai uralták, most ismét elbarikádozta magát a fények elől. Pedig New York a fények városa. Legfőképp ilyenkor este mikor leszáll az éj és a harmadik emelet magasságát is elérő lámpák felkapcsolnak hogy tizenkét óráig újra óvják a város lakóit a sok veszélyt jelentő sötétség elől.
          A lakása félhomályában csak az ablakon beáramló tompa fény derengett utat törve magának a sötétbe. Szeme elhomályosultan maradt a városra. Az első könnycsepp legurulásával párhuzamosan mosoly ült ki az arcára mikor arra gondolt hogy egyszer talán hozzá is elér a boldogság.   „ Talán még nincs itt az ideje”- mondogatta elszántan. „Talán így van megírva a sorskönyvben, talán nekem ezt szánták az égiek.”
          Az apjára gondolt. Valószínűleg ő is egyedül tölti az ünnepet. „ Mint mindegyiket” – motyogta. Az első könnycseppet több száz követte.
          A rádióban felcsendült Adele száma a Someone Like You. „Valaki szeret téged” – mondta ki könnyes szemmel. Aztán eszébe jutott egy régebbi könyvélményének befejező sora:” Kisanyám valaki szeret téged.”
          Hirtelen mozdulattal legyintett. Legyintett a világra,  a boldogságra, az életkedvre. „ Talán nekem ez jutott” – gondolta.
          Az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a lakása csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dal kérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van.
          Kikapcsolta a készüléket a fejét pedig a lábán megtámasztott lábára fektette. A tízedikről nézett lefelé: A város fényei beragyogták az utcákat. Minden méterre jutott egy lámpaoszlop amely a szentjánosbogarakhoz hasonlóan világította meg a hatalmas metropolisz ráeső részét.
           Szívét mardosta a társtalanság. Tudta hogy vele együtt még sokan egyedül töltik az év ezen napját. „Talán Castle is közöttük van? „ – kérdezte magától. „Vajon otthon ír és most ugyanazokat a csillagokat bámulja mint én?” Szerelmesen fantáziálgatott egy tökéletes világról ahol ő és az író egy párt alkotnak. Mára látta magát a férfi karjai között feküdni. Magában kalandozott, felidézte a közös emlékeket. Olykor mosoly ült ki az arcára mikor a múltjának képkockái leperegtek a szeme előtt.
          Nem észlelte az idő múlását. Ez a nap számára minden évben az egyedüllétet és a határtalan letargiát jelentette.
          Lassan kortyolt a kezében lévő forró nedűből és megigazította a hátára terített plédet. Bár az ablak közvetlen közelében található radiátor mellett ült, jó érzés volt számára hogy betakarhatja magát valamivel. Mintha ezáltal eltakarhatná magát a világ elől.
          A gondolatai egyre inkább visszakalandoztak az előző kapcsolataihoz. Arra számított hogy valamelyikben talál egy olyan pillanatot ami felvidítja, jókedvre deríti vagy ne adj Isten megnevetteti.
          Halk kopogást hallott. Először azt hitte hogy a zaj a szomszéd lakásból szűrődik át, de amikor a dörömbölés erősödni kezdett, megbizonyosodott róla hogy az ő ajtaja felől hallatszik a hang. Lassan – megváratva a látogatóját – állt fel majd felkapcsolta a villanyt a nappaliban. Az arcára kényszeredett mosolyt varázsolva sétált a nyílászáróhoz majd lassan ajtót nyitott.
          - Szia Kate. – köszönt rá Castle az elgondolkozott nyomozóra aki először fel sem fogta a látogatója személyét.
          - Szia. – nézett, most ár szívből mosolyogva az író szemébe majd feltette a kérdést – Hogyhogy te itt?
          - Csak gondoltam meglátogatlak. Végül is Valentin-nap van, nem? Anyám elhúzott az udvarlójával, Alexis Max-szel tölti az estét.
          - És gondolod hogy nekünk ma együtt kéne lennünk? – kérdezte Kate miközben a falhoz lapult hogy a férfi is beférjen a lakásba.
          - Miért nyomozó, van ellenvetése? – hajtotta félre a fejét Castle huncutul.
          - Tulajdonképpen nincs. – csukta be maguk mögött az ajtót.
          Kate belépett a nappaliba. Castle szorosan a nő mögött haladva követte. A nő becsukta a hálószobája ajtaját. A mozdulatot a férfi nem hagyhatta szó nélkül.
          - Mi van csak nem egy pasit rejtegetsz?
          - Ohh lebuktam – színészkedett Kate – Mindjárt szólok Joe-nak hogy kijöhet.
          A nyomozó egyre inkább feloldódott a férfi társaságában. Kellemesen elbeszélgettek,teljesen mindennapi dolgokról. Élcelődtek és kedvesen ugratták egymást.
          - És van valaki a látóhatárodon? – bátorodott fel Castle a kérdésre.
          - Nincs. – válaszolt Kate őszintén.
          Castle először puhatolózva hajolt közelebb a nőhöz. Kate nagyon jól tudta hogy mi fog történni, ám eszében sem volt megállítani a férfit. Castle ajkai az övéire tapadtak. Normális esetben elhúzódott volna de rájött: itt az ideje hogy az esze helyett a szívét helyezze előtérbe.
          - Most már van? – támasztotta Castle a homlokát a nőének.
          - Határozottan úgy néz ki hogy van rá jelentkező. – mosolyodott el Kate még egyszer miközben felnézett.
          Castle a derekánál fogva húzta még jobban magához a nő, aki még mielőtt elveszítette volna a kontrollt talána  világ legfontosabb szavát suttogta az író szájába.
          - Szeretlek.


/The End/

2013. február 9., szombat

Valentin - Fekete Flóra



Február 13.

Már egy hónapja, hogy szakítottak Liammel, de a fiú hiányát nem pótolta semmi. Vele szerelem volt első látásra. Fél évig voltak együtt, utána a srác azt mondta, hogy találkozott egy lánnyal, akibe beleszeretett. Nem akarja megbántani Alexist, ezért szakít vele, hogy a másik lánnyal komolyabbra fordulhassanak a dolgok. Rendes volt tőle, hogy nem csalta meg. Így Alexisnek talán kevésbé fáj, mintha megtette volna. Tegnap nem bírta tovább, megnézte Liam Facebook oldalát. Állapota: kapcsolatban Linette Wooddal. Megnézte az ő adatlapját is. Helyes lány. Sok képe van fent Liammel. Alexis nem akart olyan lenni, mint egy féltékeny ex, ezért inkább kilépett a közösségi oldalról. Próbálta elterelni a figyelmét és másra gondolni. Nem sikerült, mert rögtön a Valentin-nap jutott eszébe. Nem lett sokkal boldogabb tőle. A sírás szélén volt, amikor kopogtattak az ajtaján. Már összeszedte magát, mikor apja belépett a szobájába.
-         Minden rendben? – kérdezte aggódóan.
-         Persze Apa. Hogyhogy már itthon vagy?
-         Még nem vettem Katenek holnapra ajándékot. Hetek óta töröm rajta a fejem, mert nem akarok úgy járni, mint karácsonykor. Semmi nem jut eszembe. Nem akarok tucat ajándékot venni. Szivecskés párna, bögre, lufik. Hiszen mi nem vagyunk egy átlagos pár. Valami különlegessel szeretném meglepni. Így eljöttem az őrsről, hogy gondolkodhassak. Aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy okos nagylányom, aki majd biztosan segít nekem. Ugye?
-         Persze. Ha valami különlegeset szeretnél neki adni, akkor azon gondolkozz, hogy Te miben vagy a legjobb. Majd ezen a vonalon elindulva készíts neki olyan ajándékot, ami igazán különleges.
-         Természetesen az írásban vagyok a legjobb. De mégsem írhatok meg egy egész könyvet egyetlen éjszaka leforgása alatt. – válaszolta Rick.
-         Ha nem is egy egész könyvet, egy kis történetet meg tudsz írni. Lehet személyes vagy csak egy történet. Én amondó vagyok, hogy írd meg annak a történetét, amikor először találkoztatok, mit éreztél, hogy jártál évekig a nyakára és mentél az idegeire. Ez egy igazán szép ajándék lenne.
-         Köszönöm, Alexis, ezt fogom csinálni. Megyek is írni! – ezzel Rick kirobogott Alexis szobájából.
Örült, hogy az apja ennyire jól megvan Beckettel. Mióta együtt vannak, megváltozott. És Kate is teljesen kivirult. Csoda, hogy a kapitányságon még nem vették észre, hogy együtt vannak. Ilyeneken gondolkozott, míg a földszinten Rick vadul nyomkodta a billentyűit.

Eközben Beckett az őrsön volt, bár az agya nem teljesen járt ott. Rick egy órája lelépett azzal az indokkal, hogy a lányával szeretne tölteni egy kis időt. Mivel nem volt gyilkosság, ő is unatkozott. A Valentin-napi ajándékon gondolkozott. Már kitalálta, hogy vesz egy egyszerű keretet, és beleteszi azt a fényképet, amit az után csináltak, hogy összejöttek. A képen Rick átöleli Katet, aki a kamerába néz és mosolyog, miközben a férfi a hajába csókol és csak fél szemmel néz a kamera felé. Azóta is ez a kedvenc képe, fekete-fehérben meg még jobban néz ki. Mellé még szeretne adni valamit, de még nem döntötte el. Gondolt valami kis könyvre, vagy idézetre, de egyik se volt az igazi. Inkább úgy döntött, hogy elmegy és előhívatja a képet.
-         Hé, srácok, elmegyek egy órára, van egy kis dolgom. Ha van valami, telefonon elértek.
-         Oké Beckett – válaszolta Esposito.
Miközben a fotóshoz tartott, mit egy villámcsapás, úgy érkezett az ötlet: írni fog. Leírja a történetüket Rickkel, egészen attól, hogy mennyire bosszantotta a férfi addig, hogy beleszeretett, majd hosszú idő után végre egymásra találtak. Így lesz tökéletes az ajándék.

Miközben Beckett és Castle is az ajándékán ügyködött, Esposito és Ryan az irodában írták az éppen befejezett ügy jelentését.
-         Na és, mit terveztek Jennyvel holnapra? – kérdezte Esposito a társától.
-         Úgy gondoltuk, hogy nem megyünk sehova, otthon maradunk egy finom vacsi és egy üveg bor társaságában. Egyikőnk se vágyik más társaságra, csak egymásra. És te? Mit csinál egy agglegény Valentin-napon?
-         Randevúm van.
-         És ismerem az hölgyet?
-         Biztos vagyok benne. Lanie az.
-         Megint együtt vagytok? – kérdezte Ryan csodálkozva.
-         Még nem. Elhívtam egy randira és igent mondott.
-         Ennek örülök. Olyan jó páros voltatok.
-         Ja, haver.
Ekkor megcsörrent Ryan telefonja.
-         Szia, Szívem. Valami baj van? Rendben, azonnal indulok.
-         Mi a baj? – kérdezte Esposito.
-         Nem tudom, csak azt mondta, hogy induljak haza. Izgatottságot hallottam a hangjában. Nem hinném, hogy nagy baj lenne. Akkor én leléptem.
-         Oké tesó, majd jössz.

Mikor Castle feleszmélt az írásból, már fél tízre járt az idő. Mindig ez van, ha valamibe belemerül. Furcsa volt, hogy Kate nem hívta egész délután. Már a kezében volt a telefonja, amikor megcsörrent.
-         Szia. Épp most akartalak hívni.
-         Tényleg? Különös. És miért?
-         Csak hogy halljam a hangod. Meg arra gondoltam, hogy holnapra tervezhetnénk valamit, mivel Valentin-nap van. Te mit szeretnél?
-         Csak téged akarlak! – búgta bele a telefonba Kate.
-         De hisz tudod, hogy már a tiéd vagyok. Most komolyan. Mit szeretnél holnap csinálni? Elmenjünk vacsorázni vagy filmezzünk? Vagy mit?
-         Én csak veled szeretnék lenni. Ne menjünk vacsorázni. Csak nézzünk valami csöpögős filmet, nekem ennyi elég.
-         Én is ezt szerettem volna. Válassz egy filmet és holnap megbeszéljük a többit az őrsön. Van még valami, ami miatt hívtál?
-         Nincsen. Akkor holnap találkozunk. Szeretlek.
-         Én is téged. Jó éjt. – köszönt volna Rick, de a nő még nem engedte el.
-         Túl üres lesz az ágy nélküled.
-         Majd holnap megyek és betöltöm az űrt. Most viszont Alexissel megnézünk valami filmet. Holnap látjuk egymást.
-         Rendben. Laters – búcsúzott Kate. Rick megkérdezte volna, hogy honnan jött ez a szó, de addigra a nő már letette a telefont, őt meg várta az írás.

Február 14.

Az őrsön a nap gyorsan eltelt. Kate egész nap alig csinált valamit, főként Rickkel beszélgetett. Esposito és Ryan a számítógépen játszottak.
-         Hé, tesó, miért hívott téged Jenny tegnap?
-         Igen. Gondolkoztam, mikor mondjam, de ha már így rákérdeztél, elmondom. Jennynek és nekem gyerekünk lesz – mondta fülig érő vigyorral Ryan.
-         Komolyan? Gratulálok! Hé Castle, Beckett, hallottátok a jó hírt?
-         Nem, mi az? – kérdezte Castle.
-         Ryan apuka lesz!!
-         Ryan, gratulálok! Ez már biztos?
-         Igen, Jenny tegnap vett egy tesztet és az kimutatta. Most nagy a boldogság odahaza.
-         Szívből örülök! És puszilom Jennyt. Nekünk most mennünk kell. Terveink vannak még mára. Sziasztok. – búcsúzott Beckett a munkatársaitól.
-         Rendben, sziasztok.
Mikor kiléptek az őrsről, Castle megkérdezte Beckettet, hogy mi volt az a szleng tegnap a telefonban.
-         Ja, hogy az? Semmi, egy könyvet olvasok és abban használják ezt a kifejezést. Valahogy megmaradt.
-         Nem emlékszem, hogy valaha is használtam volna ezt a szót – humorizált Castle.
-         Nehogy azt hidd, minden körülötted forog Richard Castle!
-         Drágám, én ezt nem hiszem, hanem tudom – válaszolta nagyképűen. Beckett erre nem tudott megfelelő választ adni, inkább csak mosolygott.

Így érkezett el a Valentin-nap estéje.

Ryanéknél teljes volt a boldogság. Mivel Jenny terhes volt, a bort nem bontották fel. Inkább a babáról beszélgettek.
-         Szerinted fiú lesz vagy lány?
-         Jaj, Kevin, ilyenkor még nem lehet tudni. De te mit szeretnél?
-         Azt hiszem, egy lányt. De ez annyira nem is lényeg. Fő, hogy egészséges legyen. Nem igaz?
-         Szerintem is.
-         A nevekkel még ne bombázzalak téged?
-         Ne. Ilyenkor még bármelyik pillanatban megtörténhet bármi. Nem vagyok babonás, de még ne gondolkozzunk ilyeneken. Rendben van?
-         Persze, Szívem.

Espositonak annál inkább volt forróbb az estéje. A vacsora nagyon jól sikerült, Lanievel teljes mértékben összhangban voltak. Utána a nő felhívta magához. Olyan hevességgel estek egymásnak, mint még soha. Aztán újra, meg újra meg újra…

Alexisnek nem volt ilyen kellemes estéje. A lelkében még mindig ott volt Liam hiánya. Nem tudta elfelejteni. Az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a szobája csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dal kérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van. Jöttek a csöpögősnél csöpögősebb dalok, amiket még a szerelmes korszakában sem hallgatott. Most inkább szakítós dalokat hallgatott volna. Roman Lob Standing Still-jét vagy legalább Tom Becktől a The Longing. Elő is vette azt a cd-jét, amin csak ilyen számot voltak. A Beatlestől a Yesterday, az Oasistól a Stop Crying Your Heart Out, a Muse Unintended-je, Keane Somewhere Only We Know, a Wild World, U2 With Or Without You, Evanescence My Immortal-ja meg még egy rakás szomorú dal. Még akkor csinálta a cd-t, amikor Ashleyvel szakítottak. Talán segíthet neki, hogy túllépjen a fiún. Addig hallgatta a cd-t, míg álomba nem sírta magát.

Beckettnek és Castlenek boldogabb estéje volt. A nő lakásán voltak, mert ott nem zavarhatta őket senki. Már megvacsoráztak, és az ajándékátadás következett. Castle ragaszkodott hozzá, hogy ő adja oda előbb.
-         Egy nagyon különleges ajándékot találtam ki neked. Remélem tetszeni fog. – majd átnyújtotta a piros bőrkötéses kis könyvet. Amikor Beckett kinyitotta és elkezdte olvasni, nem hitt a szemének.
-         Tudod, nagyon érdekes ez az egész.
-         Mi? – kérdezte aggódóan Castle.
-         Ha kibontod az én ajándékomat, akkor meg fogod érteni. – ezzel átnyújtotta a saját ajándékát. A férfi először a képet nézte meg.
-         Tudod, hogy ez a kedvenc képem kettőnkről?
-         Igen, nekem is. Nézd meg az ajándék másik részét – türelmetlenkedett Beckett. Ő a történetét kézzel írta, majd bekötette.
-         Most már értem, miért mondtad azt, hogy érdekes – szólalt meg Rick, miután kinyitotta a kis könyvet és beleolvasott. – érdekes, hogy mennyire egyre gondoltunk mindketten. Ezért passzolunk ennyire. Anélkül tudjuk a másik gondolatát, hogy megkérdeztük volna. Mindenesetre köszönöm az ajándékot. Boldog vagyok, hogy egyre többet mutatsz meg magadból. Szeretlek.
-         Én is téged, Rick. Akkor jöhet a film? Stílusosan a Valentin-napot gondoltam megnézni.
-         Jaj, ne, már megint? Kérlek, ne kínozz!
-         Csak vicceltem. – mosolygott Kate a férfi kirohanásán. – Igazából a Másnaposok 1-2-t választottam. Jó lesz?
-         Persze. Hozom a kukoricát.

Pár hónappal később

Alexis végül le tudta zárni magában a szakítást, jelenleg boldog szingliként éli mindennapjait. Esposito és Lanie megint együtt vannak, és boldogabbak, mint valaha. Jennynek és Ryannek kiderült, hogy kislányuk lesz és a Blair nevet fogja viselni. Castle és Beckett is élvezik egymás társaságát, nem gondolkoznak komolyabb dolgokban. A 12. őrsön a teljes boldogság uralkodik.

Fekete Flóra