1. rész
Nikki a sötét utcán hazafelé tartott. Ahogy egyre csak ment, úgy érezte, hogy követik. Először azt gondolta, hogy ez csak szakmai ártalom. De azért a kezével odanyúlt a fegyvertáskájához és fegyvere közelsége megnyugtatta. Majd zajt hallott és valaki megérintette a vállát. Fordulásból azonnal hátrarúgott, majd egy pillanat alatt kezében tartotta a fegyverét a földön fekvő férfira.
- Rook?....
- Richard, fiam hallasz? – Martha közelebb lépett fiához és lecsukta a laptop tetejét.
- Anya, most ezt miért csináltad? Éppen írtam.
- Igen fiacskám, de ez nem mehet így tovább. Most először fejezted be a regényedet a határidő lejárta előtt egy hónappal. Ilyen még sohasem fordult elő.
- Még pontos sem lehetek?
- Figyelj, ez így nem mehet tovább. Tudom, hogy megbántott, de nem viselkedhetsz úgy, mint egy durcás kisfiú. Mondtam, hogy beszélj vele vagy lépj tovább.
- Pont ezt tettem, nem mentem be az őrsre.
- Igen, de látom, hogy ez nem megoldás. Nem kesereghetsz itthon. Szereted őt!
- De ő nem szeret viszont! – Rick felkelt a fotelból és az ablakhoz lépett.
- Ez butaság fiacskám! És én úgy látom, hogy bűntudatod is van.
- Nekem bűntudatom? Már miért is lenne?
- Az anyja halála miatt. Nyomoztál és kihagytad belőle őt!
- Az anyja halála miatt. Nyomoztál és kihagytad belőle őt!
- Igen, mert nem akartam, hogy valami baja essen.
- És szerinted Montgomery nem tehette?
- Mármint, mit? – Castle elgondolkodott - Nem tehette!
- Ugyan miért ne tette volna meg?
- Mert....mert ő nem volt ilyen.
- Honnan tudod?
- Azt hittem, hogy ismerem!
- Talán tévedtél.
- Az nem lehet! – Roy Montgomery nem gyilkos. Rick az anyjára nézett, aki elmosolyodott. – Anya, te ezt nem is gondoltad komolyan. Csak azt akartad, hogy…- de az író nem tudta befejezni a mondatot:
- Mi lenne, ha bemennél az őrsre és elmondanád neki, amit tudsz. Talán továbbléphetnél te is. Nem kell a titkot tovább hordoznod.
- Nem is tudom, lehet, hogy igazad van. Bemegyek az őrsre.
2. rész
Castle bejárta a már jól ismert utat a 12-es őrsig, majd míg a liftben volt, ott próbálta magát felkészíteni a Kate-tel való találkozására. Mereven bámulta a lift világító gombjait és nagy levegőt vett, mielőtt az ajtó kinyílt volna. Amint kilépett a liftből összeütközött a nyomozónővel.
- Oh, sajnálom, minden oké? – nézett a nőre.
- Igen, szia minden rendben.
- Még jó, hogy nem volt nálam kávé. – viccelődött Castle és próbálta oldani a feszültséget.
- Nézd Castle, nekem nincs erre időm, sietek.
- Új ügyünk van?
- Nem, csak nekem.
- Segítsek? – az író tovább feszegette a határokat.
- Nem!
- Akkor mit csináljak?
- Menj el! - Kate épp kikerülte volna a férfit, aki elé lépett.
- Azzal segítek?
- Nem.
- Akkor maradok. Kérlek, hadd menjek veled!
- Nekem mindegy Castle, most nincs kedvem vitatkozni veled.
Majd együtt indultak a tetthelyre.
A kocsiban egy szót sem szóltak egymáshoz. Castle jobbnak érezte, ha nem erőlteti a dolgot. Amint a tetthelyre értek, Ryan, Espo és Lanie meglepetten néztek az épp megérkező párosra.
- Castle, hiányoztunk, mi? – próbálkozott be Espo, de Kate nem engedett meg magának egy kis mosolyt sem, azonnal a lényegre tért.
- Lanie, mink van?
- 40-es éveiben lévő ismeretlen fehér férfi, a víz dobta partra.
- Amint látom nem megfulladt. – nézett Kate a holttestre, akinek a mellkasában egy golyó fúródott.
- Igen nagy kaliberű fegyverrel lőtték le, úgy saccolom, hogy 2 napja ölhették meg.
- Valószínűleg nem így tervezték – lépett közelebb Ryan – a folyó sodrása ilyenkor nem túl nagy, így csak annak köszönhető, hogy partra vetődött, hogy motorcsónak versenyt rendeztek itt ma. A búvárok még a folyóban vannak, hátha lesz még valami.
Az őrsön folytatták tovább a nyomozást, ahol kiderült, hogy a férfi neve Jamie Carrick, 37 éves férfi, akinek nincs családja, leszerelt katonaként élt.
- Valami esetleg arról, hogy pénzügyi gondjai lettek volna? – kérdezte a nyomozónő Espoito-tól.
- Ez miért olyan lényeges? – vágott közbe Castle – Úgy értem, miért ez érdekel?
- Azért Castle, mert a helyszínen a ruhájából ítélve elég rossz körülmények között élhetett mostanság, de az akta szerint jómódú családból származott.
- Meglehet- folytatta Castle - de szerintem nem a saját ruhája volt rajta.
- Ezt meg honnan veszed?
- Onnan, hogy a nadrágja úgy a rajta lévő póló tízszeresébe kerülhetett.
A nyomozónő nem szeretett volna igazat adni az írónak és folytatta is volna, de Espo közbelépett:
- Most tényleg muszáj ezt? Mindig ezt csináljátok, ha harapós kedvetekben vagytok?
- Igen! / Nem! – jött a két válasz azonnal.
3. rész
Castle nem így képzelte el az első napját ismét az őrsön. Egész végig fagyos volt a hangulat közte és Beckett között, és nem úgy tűnt, hogy enyhülni fog. Mikor hazaért, először Alexis-sel találta magát szemben. A lánynál egy doboz volt, mosolyogva lépett apja elé. Rick belenézett és egy szőrpamacsot pillantott meg. A szőrös kis állatka megmozdult, majd vakarózni kezdett.
- Honnan szerezted ezt? – nézett a lányára meglepetten.
- Anne-tól kaptam. Hát nem aranyos?
- De az, milyen állat is ez?
- Egy hörcsög apu, nemrég született.
- Tudod kislányom ez óriási felelősség…
- Nyugi apa, nem örökre marad. Csak vigyázok rá pár napig, ja persze nem probléma.
- Persze, hogy nem mosolyodott el az író és egy puszit nyomott lánya fejére.
Martha épp a konyhában sürgött forgott:
- Szerbusz fiacskám, milye napod volt?
- Átlagos.
- Ezek szerint nem beszéltél vele. – Martha a fejét csóválta.
- Nem, de ha egy szót is szóltam, örülhettem, hogy nem harapta le a fejem. – Castle közelebb lépett és a gázon lévő lábasba és az abban lévő ételre nézett, aminek az illata olyan volt, mint a rothadt alma és az égett csirke keveréke, de azért látványnak sem volt utolsó a dolog.
Martha észrevette fia fintorgását:
- Neked aztán nem lehet a kedvedben járni! De nagyon remélem, hogy ez az arckifejezést Beckett-hez köthető. Szóval?
- Neked aztán nem lehet a kedvedben járni! De nagyon remélem, hogy ez az arckifejezést Beckett-hez köthető. Szóval?
- Nem volt merszem elmondani neki…- de a mondatot nem tudta befejezni, mert megcsörrent a telefonja.
- Halló, Mr. Castle.
- Smith? Nem hittem volna, hogy még hívni fog.
- Mondtam, hogy keresem, ha szükséges.
Castle ledermedt egy pillanatra.
- Mi történt?
- Még semmi, de hamarosan fog. Ma találtak egy holtestet igaz? Mennyit tudnak róla?
- A nevét, korát és hogy katona volt. Miért?
- Ő volt az, aki lelőtte a nyomozónőt. És, ha azok az emberek rájönnek, hogy megtalálták a hullát, a nyomozónőt minél előbb ki akarják majd iktatni. Mert ha Beckett rájön, hogy ki is az a katona ismét nyomozni kezd majd.
Castle mély lélegzetet vett. Nem hitte el, hogy megint kezdődik minden előröl.
- Mit kell tennem?
- Beszélnie kell vele.
- És mit mondjak? Kate hazudtam neked eddig, van valaki, aki nekem dirigál, hogy mit tegyek?! – tette fel cinikusan a kérdést Castle, de Smith megőrizte a szokásos idegtépő nyugodt stílusát:
- Mr. Castle! Tudom, hogy nem lesz könnyű, de van jobb ötlete? – tette fel a kérdést a férfi, de a választ már nem várta meg: Majd értesítem a fejleményekről! – ezzel letette.
Castle aznap éjszaka szinte semmit sem aludt. Csak egyvalami járt a fejében: „Most mitévő legyek?” Már minden lehetséges párbeszéd végigfutott az agyán, de mindegyik ugyanúgy végződött: Beckett teljesen kiborul, ismét nyomozni kezd és nem hagyja, hogy megvédjem.
Megvédeni! Bármi áron de meg fogom védeni!
4. rész
Az író erőt vett magán, és eldöntötte: Elmondja azt, amit tud.
- Szia- köszöntötte a nyomozónőt- beszélhetnék veled?
- Szia! Komolynak tűnsz! Mi a baj?
- Ne itt, menjünk be oda – mutatott a kis helyiségre a férfi, ahol a kávéautomata volt.
Amint beléptek, Castle becsukta maga mögött az ajtót.
- Ülj le, kérlek!
- Castle, most nem érek rá a tegnapról beszélni. Te elmentél, megérthetnéd, hogy nem tetszik, hogy lelépsz majd visszasétálsz.
Castle elgondolkodott: „Legszívesebben most közölném vele, hogy tudom, hogy hazudott.” De helyette visszatért a témához:
- Nem, nem erről akarok beszélni, az ügyről van szó!
- Van valami őrült elméleted? – kérdezte gyanakodva Beckett.
A férfi egy nagy levegőt vett.
Beckett kíváncsian meredt rá:
- Úgy tűnik valami olyan, aminek nem fogok örülni.
- Nem is tudom, hogy hogyan kezdjem…
- Talán az elején! – a nyomozónő próbált az író szemébe nézni, de a férfi kerülte a szemkontaktust. Lehajtott fejjel folytatta:
- Tudom, hogy ki az a férfi. Az a férfi egy bérgyilkos.
- Ezt nem egészen értem. Honnan veszed ezt?
- Montgomery régi barátjától. – most Castle kereste a nő tekintetét, de mindhiába.
- És mióta tart ez? Mióta nyomozol a hátam mögött?!
- Kate, nem nyomoztam, csak próbáltalak megvédeni.
- Megvédeni? Mitől? Te nem vagy rendőr, ez nem a te ügyed!
- Kate…
- Menj el Castle, látni sem akarlak! – ezzel a nő kiviharzott a helyiségből.
Castle addig nézett utána, míg el nem tűnt egy ajtó mögött. Lehajtott fejjel elindult a lift felé, Esposito szólt utána:
- Mi volt ez? – értetlenkedett a nyomozó.
- Vigyázz rá! Úgy tűnik én nem védhetem meg. Kérlek nagyon vigyáz rá!
Beckett nem tudott az ügyre koncentrálni, bármennyire is akart csak Castle járt a fejében. Az esze mérhetetlen nagy dühöt diktált, a szíve viszont szeretetet. Szerelmet.
Erőt vett magán és az asztalához lépett.
- Espo, van valami hasonlóság Jamie Carrick és az az ember között, aki lelőtt engem?
- Igen, Martin Holst társa volt. Holstté volt az a fegyver amivel meglőttek téged. És mikor Holst meghalt, a fegyvere is eltűnt.
- Carrick vitte el. – Beckett felsóhajtott, érezte, hogy már közel jár a megoldáshoz.
A kirakós egy újabb darabja került a helyére.
Beckett elindult hazafelé. A fejében egyáltalán meg sem fordult, hogy most pihenni fog. Az járt a fejében, hogy talán ha otthon összegyűjtött anyagát átnézi az anyja gyilkosságáról, valami újra értelmet nyer. A bejárathoz lépett, de nem tudta kinyitni az ajtót.
- A fenébe, mi van ezzel a zárral?!
Amint ez a mondat elhagyta a száját, valaki mögé lépett és egy kábító folyadékkal bekent zsebkendőt szorított az orra elé.
5. rész
Rick eközben otthon ücsörgött tehetetlenül és ő is az esetet vizsgálta.
- Úgy látom beszéltél vele- ült le mellé Martha és kezét fia hátára tette.
- Igen beszéltem vele. Elküldött…
- Erre számítani lehetett…De Richard nyugodj meg, ha majd tisztán lát, belátja, hogy hibázott.
- Lát? A szívével vagy az eszével?
- A szív fog győzni meglátod. – Martha és Rick egymásra néztek is egy kicsit elmosolyodtak:
- Remélem. – ebben a pillanatban megszólalt a férfi mobilja. –Igen?
- Esposito vagyok, Beckett-et elrabolták.
- Mi? Mikor? Hogyan? – a férfi nem bírta magát türtőztetni. Bekövetkezett az amitől a legjobban félt. Nem tudta megvédeni szerelmét.
- Nem tudjuk, a szomszéd az előbb jelentette, hogy egy férfit látott maszkban, és egy eszméletlen nőt húzott ki a házból.
- És van valamitek, amin elindulhatunk?
- Nincs! De ne aggódj Castle, találunk valamit!
- Azt hiszem már van is valami…Le tudsz nyomozni ismeretlen telefont, ami a mobilomat hívta?
- Attól függ mikori a hívás. Egy napig visszamenőleg letudjuk.
- Remek, indulok azonnal!
Amint lenyomozták Smith számát, az író azonnal felhívta.
- Halló?
- Én vagyok az Smith, segíteni-e kell.
A vonal végén a férfi az ismerős hang hallatán összeszorult:
- Nem szabadna hívnia.
- Segítenie kell! Elrabolták őt! Kérem, azt mondta, hogy segít nekem.
- Jól van, mit akar?
- Eljutni az emberekhez, akik ezt tették.
- Maga megőrült?
- Lehet, de ez nem számít! Segítsen.
Smith elgondolkodott, majd egy eddig tőle sosem hallott hangnemben beszélt:
- Tőlem kér segítséget?! Hiszen magánál vannak perdöntő iratok, amik a végét okozhatják. Magánál vannak…- Smith ezt ismételgette, és Castle egy pillanatig hezitált, majd leesett neki a tantusz: Biztosan lehallgatják a beszélgetésüket.
- Igen nálam vannak! – jelentette ki Castle a legnagyobb magabiztossággal.
Smith visszaváltott a szokásos higgadt stílusára:
- Akkor, Mr. Castle? Mire vár? – majd letette a telefont.
- Ez meg mi volt? – kérdezte Espo- Milyen iratok?
- Azok az iratok, amik nála vannak! Csak elterelésként használta, nemsokára jönnek értem. El kell tűnnötök.
- Előbb valami nyomkövetőt kell rád szerelnünk.
- Reménytelen, úgyis átvizsgálnak. Vagy várjunk csak…
- Mi az Castle?
- Alexis most kapott egy hörcsögöt, ha őt belerakom a zsebembe és rászereltek a nyakörvére egy nyomkövetőt, akkor talán sikerülne.
- Jól van, nincs más választásunk, szólok a technikusoknak.
Esposito egy kis nyakörvvel tért vissza, amin egy medál volt.
- Vigyázz magadra! – majd átadta a medaliont.
- Azon leszek. Majd Castle elsietett és egyedül sétált tovább az utcán. Szörnyű érzés fogta el. Arra vár, hogy lecsapjanak rá a semmiből. De, amint Kate-re gondolt sikerült neki ezt a gondolatot elhessegetnie.
A következő pillanatban egy kocsi fényszórói világították meg az utcát. Két símaszkos ember kiugrott belőle és bevonszolta a fekete terepjáróba, majd elhajtottak.
6. rész
Ezután már csak egy sötét helyen tért magához, ahogy vonszolták végig a folyosón. Minkét oldaláról körülfogta egy-egy férfi, majd kinyitották egy pincehelyiséget és bedobták oda. Fogait összeszorította, majd próbált felkelni, és ahogy körbenézett a helyiségen, megpillantotta Kate-et , ahogy a földön fekszik összegörnyedve.
- Istenem – a férfi, nem törődve fájdalmaival, azonnal a nőhöz sietett. – Kate, Kate! – szólongatta az eszméletlen nőt.
- Rick… - nyögte erőtlenül a nyomozónő, majd a férfi szemébe nézett.
- Ugye nincs nagy bajod, jól vagy ugye, tarts ki! – az író közben végignézett a nyomozónőn, külsérelmi nyomokat nem látott. De ahogy karjaiba akarta fektetni a nőt, Kate halkan felkiáltott.
- Sajnálom! – majd óvatosan megtapogatta a hátát és ekkor észlelte, hogy pár bordája eltörhetett. Gyorsan letépett az ingéből egy darabot, és átkötözte vele, hogy a bordái nehogy elmozduljanak.
- Igazad volt, és sajnálom azt, amit a fejedhez vágtam. Nem gondoltam komolyan.
A férfi végigsimította a kezét a nő haján, majd az arcán:
- Tudom, de most pihenj.
- Rick…Én is szeretlek…
Ahogy ezt a nő kimondta, mélyen egymás szemébe néztek. Castle közelebb hajolt és gyengéd csókot nyomott a nő ajkára.
- Ki kell innen jutnunk…- Rick-nek hirtelen ötlete támadt. Felkapta a nőt és az ajtó mellé vitte.
- Ki kell innen jutnunk…- Rick-nek hirtelen ötlete támadt. Felkapta a nőt és az ajtó mellé vitte.
Nem sokat kellett várnia, mikor a kis résen benéztek a cellába.
- Ezek meg hova tűntek? – mormolta az egyik símaszkos, majd kinyitotta az ajtót. A férfi azonnal nekiesett és leütötte, majd elvette tőle a fegyverét. Felkapta Kate-et ismét, és elindultak kifelé. Egy nagy terembe belépve óriási tartályokat pillantottak meg. Biztosak voltak benne, hogy valami gyárhelyiségben vannak. Elbújtak az egyik mögé, mikor a férfi megpillantotta a kijáratot, amit természetesen őriztek.. Rick-nek ismét egy nagyszerű ötlete támadt: Elővette a zsebéből a hörcsögöt, levette róla a nyomkövetőt és átrakta saját zsebébe, majd fogta a jószágot, letette a földre a zakója alá. Zajt csapott, az őr, amint megpillantotta a ruhát lehajolt, a hörcsög pedig megharapta a kezét. Ezalatt gyorsan elindult a kijárat felé karjában a nyomozónővel, de hátulról lövést kapott.
Ekkor ellepték az egész gyárat a rendőrök.
- Castle, jól vagy? – lépett oda Ryan a földön térdelő íróhoz.
- Jól, ez semmiség, csak a karomat súrolta a lövés.
- Kint vár egy mentő, várj segítek – Ryan átvette Kate-et a férfitól, majd elindultak kifelé….
7. rész
*Két héttel később*
Rick épp a vacsoránál segédkezett, mikor Kate közelebb hajolt és megcsókolta:
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?
A férfi felvonta a szemöldökét:
- Igen, de nem hiszem, hogy elégszer.
- Telhetetlen. – felelte a nő, majd ismét megcsókolták egymást.
A vacsora után Rick a nő elé lépett, féltérdre ereszkedett, majd elővett egy kis dobozt, amiben egy csodaszép gyűrű volt:
- Katherine Beckett, hozzám jönnél feleségül?
A nyomozó válaszul elkerekedett szemmel nézett rá. Sosem hitte, hogy hallhat ilyet a szájából. Majd végül elmosolyodott és szerelme nyakába borult:
A nyomozó válaszul elkerekedett szemmel nézett rá. Sosem hitte, hogy hallhat ilyet a szájából. Majd végül elmosolyodott és szerelme nyakába borult:
- Igen, igen, igen. – a nő nem tudta boldogságát leplezni, de nem is akarta, azon az időn már túl volt.
***
- Kate, drágám most lesz az esküvőd, és azt kell, hogy mondjam, hogy a lajhár hozzád képest kapkodó idegbeteg!- Lanie próbálta sürgetni barátnőjét.
- Jól van sajnálom, tiszta ideg vagyok.
- Vegyél példát Castle-ről, szerintem úgy állhat már az oltár előtt, mint egy nyugodt kisfiú.
Ebben nem volt igaza Lanie-nek…
Rick Castle idegesen állt a templomban, Esposito állt mellette, mint kiválasztott tanú, ő próbálta elviccelni a dolgot:
- Hát Castle ebben az öltönyben úgy festesz, mint egy kezdő múzeumőr.
- Hát Castle ebben az öltönyben úgy festesz, mint egy kezdő múzeumőr.
Az író idegességében nem tudta értékelni a poént:
- Köszönöm! Te is jól nézel ki.- majd folytatta: - Tényleg szörnyen festek?
- Dehogy tesó, ha nem lenne menyasszonyod megkérném a kezed. – Esposito ekkor pillantotta meg Kate Beckett-et, aki ekkor jelent meg a padsorok végén: - De nála nem nézel ki jobban. – jegyezte meg tátott szájjal.
Rick lélegzete elállt, ahogy megpillantotta imádott múzsáját.
Ahogy egymás után ismételték az esküt, végig ragyogással néztek a másik szemébe. Úgy érezték, mintha ketten lennének a külvilág megszűnt számukra létezni.
Az esküvő után sorra fogadták a gratulációkat, Gates kapitány fellökött mindenkit az útjából, és elsők között lépett az ifjú pár elé.
- Á, Gates kapitány ez ám a meglepetés. – Castle mosolyogva nézett a kapitányra.
- Mr. Castle…Á várjunk ez a maga nagy napja, inkább nem szólok semmit. Vegye ezt ajándéknak. – majd az ifjú menyasszonyhoz fordult: - Vigyázzon rá, tudja, rosszabb, mint egy gyerek.
Mindenki nevetésben tört ki, Castle csak kínjában mosolygott és rázta a fejét.
- És hova mentek nászútra? – fordult a pároshoz Lanie.
- A Déli-sarkvidékre. – viccelődött a férfi.
- Most ez komoly? Szerintem senki sem menni ilyen fagyos helyre nászútra.
- Főleg az nem, aki Hőhullám-okról ír. És különben is, ki nem állhatom a pingvineket! – jelentette ki Kate mosolyogva.
- Igazából Párizsba megyünk.
- Óh, de romantikus, a szerelem városába. – Lanie teljesen elámult, majd Esposito-hoz fordult:
- Javi példát vehetnél Rick-ről.
- Látod Castle, kellett neked elmondanom, hogy oda akarom vinni Lanie-t.
- Javi, ebből már nem jössz ki jól…De ha tényleg ez volt a célod, indulhatunk is. – Lanie elmosolyodott, majd belekarolt a férfiba.
8. rész
Rook úgy érezte most vagy soha. Van amikor nem számítanak a szavak. Csak a tettek, és azok közül is csak azok, melyeket gondolkodás nélkül, határokat feszegetve tesz meg az ember. – gondolta, majd közelebb húzta magához Nikki-t.
"Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok."
- Rick, ezt mintha nem is Rook gondolná. – hajolt közelebb Kate férjéhez, majd megcsókolta: - Ez csodálatos.
- A csók vagy az amit írtam. – mosolyodott el a férfi.
- Mindkettő, de most arra gondoltam, amit az előbb írtál.
- Igen ez a kedvenc idézetem Nicholas Sparks-tól, gondoltam beleírom.
- És mennyire igaz…
Rick Castle író, apa és már férj is. Míg csak az író titulusa volt meg, akkor nem érezte magát sikeresnek. Mikor apa lett egyszerre költözött boldogság az életébe. Most, hogy már férj is, úgy érzi a föld felett jár. És sikerült neki leküzdeni egy kemény, hosszan tartó harcot…
Amiben a szív győzött.
